1:72 miniatűr figurák, miniatűr hadtörténelem, terepasztalos hadijáték, wargame.
Üdvözletem minden kedves makettező barátomnak!
2010. február. 17-én, szerdán 17:30-kor megalakult klubunk: Pécs-Baranyai Origó-Ház Egyesület - Origó Makett Klub néven.
A tagság érdeklődése elsősorban a történelmi figurák (1:72), miniatűr hadtörténelem és a terepasztalos hadijáték (wargame) irányában elkötelezett.
Amennyiben van rá indíttatás regisztráljatok legyetek szívesek, hogy láthassuk növekvő erőnk. Semmilyen kötelezettséggel nem jár a dolog, mindenki annyit tesz bele a közösség életébe a sajátjából, amennyit akar. Vagyunk néhányan akik tesszük a dolgunk, reméljük a példa ragadós lesz. Ha tehetitek kérem ajánljátok hasonló érdeklődésű ismerőseiteknek is a blogot és a klubot. Legközelebb találkozhatunk február 27-én, szombaton délelőtt, 9:30-12:00-ig Pécsen, az Origó-Házban (Komlói út 98.). Üdvözlettel: Zariaspa
A saját birodalom kevesek előjoga csupán, a makettezők ezen kevesek közé tartoznak. Ebben a világban saját törvényeink uralkodnak és egy sajátos rend szemben a kaotikus külvilággal. A makettező a békét keresi ebben a világban és az alkotás szabadságát. Ebben a világban jól megfér egymással Napoleon és Yoda mester, Sharpe és Obi Van. Ez a hely a béke temploma, melyet száz meg száz harcos szobra, emléke őriz. Tisztelgés helye ez, az ember emlékezetének, aki annyi harcon elbukott, míg elért a XXI. századba. Gyerekek voltunk csupán. Akik néha Istent véltük utánozni.
A makettezők és a "normális" emberek között van egy szembetűnő különbség. A makettezőnek jól körülhatárolt territóriuma, vagyis birodalma van, melyet kisebb nagyobb küzdelmek árán szerzett meg és a megtartása sem kerül ennél kevesebbe. Általában ez a harc már gyermekkorunkban elkezdődik és életünk részévé válik egy idő után kudarcaival és cseppnyi sikereivel együtt. Az embernek először a családjával kell tudnia elfogadtatnia furcsának tűnő hobortját, majd ha elfogadtak már "csak" a védelemről kell megfelelően gondoskodnod. És van amikor a birodalmi rohamosztagosok sem tudnak egy kedves szobacicát feltartoztatni... És ilyenkor a birodalom visszvág és kezdődik a hajsza elölről. Nem elég az aktív védelem, vannak olyan, úgynevezett környezeti hatások, mint a por, mely mindig megtalálja a legkisebb réseket is. De ki ne ismerné e hősiesnek nevezhető küzdelem részleteit, makettező barátaink, a többieket ez úgysem érdekli. Beszéljünk inkább az eredményeinkről.
(Nálunk a Rékababa kifejezetten kedveli a francia zászlótartókat, amelyből a dobozban csak egy van, na meg az anyu porszívója sem semmi. )
Ezen a hétvégen kerestem fel barátomat, hogy dokumentáljam tevékenységét és megosszam közösségünkkel néhány fénykép segítségével a tapasztaltakat. Péter jelenleg középkori figurákat alakít át és fest, mégpedig a százéves háború idejebeli angol gyalogságot. Az átalakítás célja, hogy ne legyen két egyforma figura és hogy növekedjen a hitelesség. Ehhez kétkomponensű műgyantát használ, melyet a továbbiakban tű segítségével domborít, formáz tovább. Az eredmény magáért beszél, csodaszép egyedi figurák születnek. Az átalakított figura tűhegyre kerül, majd jöhet az alapozás. Ezt követően kerül sor a festésre, majd a sztirol bázisalapra ragasztásra. Péter ezeket az alapokat 2 mm-es sztirollapból szerkeszti ki, majd be is népesíti a szükséges tereptárgyakkal. A jelen munka egy angol gyalogos hadtest kialakításáért történik, mely Azincourt és Orlean között tevékenykedett a Francia Királyság északnyugati szegletében. Az ehhez szükséges történeti forrásokat, dokumentációt is felhasználva megismerhetővé válik a korszak is a makettező számára. Mindez nem öncélúan zajlik, Péter be kívánja mutatni figuráival együtt az érdeklődő fiatalok számára is.
Zajos a világ odakinn, fokozodó elvárások, növekvő lelki terhek. Pedig talán nincs is olyan messze az a hely ahová vágyunk, ahol érdemes megállapodni. Talán sokan a könnyebb utakat választják, a kábulatot, a talmi csillogást péntek esténként. Egyszer ki kellene probálniuk az alkotás örömét.
2007 júliusában raktuk össze ezt a kis dobógépet Várady Ádám barátocskámmal.
Majd kb. még tizen segédkeztek a felállításában és így vett részt a szabolcsi homokbányában megrendezett pozsonyi csatában. Nem éppen működött tökéletesen a terepi egyenletlenségek miatt, de azért jól nézett ki, amikor kiütötte saját kitámasztását. A csata után egy másfél kilós lövedéket majd 40 méterre elhajított öcsém jóvoltából. További sorsa: részben eltűzeltem 2008 telén, részben kutyaolként élnek tovább maradványai. Szívesen építenék egy nagyobbat és szebbet, ha lenne rá időm és erőm.
Valamikor réges-régen… A HAT cég honlapjának galériájában van fenn néhány korábbi képem, ezek link-eit itt összegyűjtöttem. Aki kíváncsi rá megtekintheti:
Az 1391-től birtokos Alsáni család talán még a XIV. század végén megépíthette udvarházát, mely körül a zűrzavaros, belháborúk ideje alatt épülhetett meg a külső védőöv.
„…1431-ben volt a somogyi Patán az Alsániak kúriája olyan építmény volt, amelyet árok és castellumnak nevezett, fából készült külső védőöv kerített és amelyen belül körülárkolt fatorony magasodott.” (írja Koppány Tibor a várkastélyokról szóló tanulmányában)
1437-ben várnagya Bártfai István, aki Rozgonyi István familiárisa volt. Ekkor került először a Rozgonyiak tulajdonába.
1438-ban a birtok a várkastéllyal (Castellum in Patha), a Marczali családé.
1448-ban is megemlítik a kastélyt (Castellum Patha).
1453-ban a birtokot a várkastéllyal együtt a Marczaliak 2000 aranyforintért elzálogosították a Rozgonyiaknak, akik a Marczali család kihalása után megkapják.
1464-ben a becsapott Garai Jób fegyverrel szerez érvényt jogának, megszállja Patát, talán még álló várkastélyával együtt.
Továbbéléséről, későbbi őrtorony jellegű fennállásáról, eddig nem került elő adat a hadi eseményekről részletesen beszámoló szigetvári várkapitányok levélváltásából sem.
Szeghalmy Gyula (Dunántúli Vármegyék, 1934.) írása felsorolja Patát a somogyi elpusztult várak között.
A központi építmény feltehetően egy körülárkolt, többemeletes fatorony volt, melyet udvar vett körül, melléképületekkel, istállóval.
Ezt kerítette körül a szárazárokkal övezett külső védőöv, melyet fatornyok erősítettek.
A néphagyomány úgy tartja, hogy a Kerek-dombon álló Pata várát a törökök hordatták el Szigetvár erősítéséhez, ugyanezt mondják a régi templomról is. „A Kerek-domb tövében, jó méterrel a föld alatt pince van. Nyílása vasajtóval van lezárva. Innen indul az alagút Szigetvárba. Hallani lehet, hogy döng a föld itt, félő, hogy beszakad.”
A terepasztal a helyszíni terepviszonyok alapján szerkesztett rekonstrukciós kísérlet alapján készült 2008 áprilisában id. Lebedy János és Lebedy Janó közreműködésével.
Somogyviszló északi határában él egy dűlőnév:Várdomb. Pesthy Frigyes (1864) országos helynévgyűjtéséből értesülünk róla: „Viszló község Somogy megyében, a szigetvári járásban fekszik. …Várdomb: Ez valamikor török vár lehetett, melynek omladékai láthatók.” A községben máig is élnek a Várdombbal kapcsolatos néphagyományok: A szájhagyomány szerint a Várdombon a török időkben vár állott, melyet alagút kötött össze Szigetvárral. A köveit, tégláit szétszedték és kézről-kézre kellett adogatni a szigetvári vár javításához. Közelébe templom állott, innen a hely neve Török-templom, itt ma is sok tégla és cseréptöredék kerül elő. A Várdombon fellelhető kerámiamaradványok közül a legkorábbiak a bronzkorba vezetnek, ekkor, 3500 évvel ezelőtt itt egy falusias jellegű település létezhetett. A X-XI. századig követhetők a magyar megtelepedés nyomai, a kerámia mellett sírokról is van tudomásunk a korból. A virágkorát azonban a XIV-XV. században élte a település, melynek jellegzetes díszítésű edénymaradványai is előkerültek. A XIII-XIV. században épülhetett ki korabeli párhuzamok alapján a Várdombon álló udvarház(ak) körül az a föld-fa palánk, mely váracska szerűen megerősítette a helyet. Az így megerősített udvarházat a források szokták castelum-nak, mai szóhasználattal élve kisvárnak nevezni. A fő védelmet a fa palánk jelentette, melyet a kőből, téglából épített udvarház köré építettek, ezt esetenként kaput védő toronnyal látták el. A Várdomb legmagasabb pontján látható egy elszántott árokkal és sánccal övezett kisebb terület is, melynek közepében talán egy lakótorony állhatott. A viszlói kisvár nem lehetett alkalmas nagyobb támadás kivédésére, portyázó-rabló csapatok ellen nyújthatott védelmet a helyi nemesek és az idemenekülő környékbeliek családjainak. A felszíni maradványok szerint a török háborúk korai szakaszában, talán a XVI. század elején, eshetett áldozatul az ellenségnek. Feltehetően tűzvész következtében pusztult el, talán 1526-ban a településsel együtt. A későbbiek során nem említik a várat, sem néhai nagyszerű templomát.
2008. év novemberében készült el az alábbi nem méretezett terepasztal a helyszínen tapasztalható terepjelenségek alapján történt rekonstrukciós kísérlet után. Készítette: id. Lebedy János és Lebedy Janó (Zariaspa)
Ibafa- Pipamúzeum
2008. évtől látható az Ibafai vár makettje a település Pipamúzeumában.
Ibafa vára
Az ibafai Pincehát várának létezése sokáig kétséges volt. Bár, 1954-ben a műemlékek között is szerepelt, neves szakemberek, régészek, történészek, helytörténet-kutatók nyilatkoztak róla különféleképpen.
2002-ben régészekből, geológusokból és természetvédő szakemberekből álló csoport, kinyilvánította, hogy a helyszínen látható jelenségek mesterségesek, emberi beavatkozás következményei; így minden valószínűség szerint, egy több országos párhuzammal rendelkező Árpádkori kisvár Ibafa vára, mely jól illik a térség többi kisvárának rendszerébe.
A vár a fennsík egyik előreugró dombnyúlványán helyezkedik el, három oldalról védett magaslaton. A keskeny tetőn, ha végighaladunk, a „pincelyukak” jelzik megbízhatóan a helyszínt. A várbelső előtt egy jelentékeny beszakadás jelentkezik nyugat felé, majd következik a teraszokkal körülvett központi púp. A keleti oldalon a terasz megszakad, de a déli és északi oldalon ugyanazon a szinten folytatódik. A központi magaslaton egy lakótorony helyezkedhetett el (fa épületek kő lábazattal), előtte egy kisebb kaputorony, felvonóhíddal. A híd déli előterében elővárral számolhatunk. A védelem a három oldalról meredek tető peremén kiképzett palánkkal képzelhető el.
A középpontban mély kút, vagy ciszterna lehetett, továbbá a kis hely miatt a vár alatt földalatti tárolókat alakítottak ki, ami a nyugati oldalból nyíló, azóta beszakadt pincebejáraton keresztül volt megközelíthető.
A község híres Pipamúzeumában látható a vár makettje is. Ugyanitt kaphatunk útbaigazítást a vár megközelíthetőségét illetően.
A XII-XIII. században épülhetett, Iba vitéz vára. Egyik híres hadnagya lehetett az Okor-Alma folyók közt élő vátyi székelységnek és talán András királyunk oldalán megjárta a Szentföldet, ahol kiváló érdemeket szerezve, nyerhette adományként a helységet. Később róla nevezték el Ibafalvát.
Iba vitéz építhette a kis váracskát, e méltó sasfészket.
A lőfegyverek elterjedésével már nehezen védhető váracskát legtovább a XV. század végéig használhatták.
Emígyen készült el id. Lebedy János és Lebedy Janó munkája, 2008. év elején Ibafa váráról. A képeken egy tatárjárás korabeli harci cselekmény szemlélhető meg. A földvár rekonstrukciós kísérlete a fennálló terepalakulatok alapján készült.
Dr. Vajda Márk barátommal évekkel ezelőtt néhány hétig dolgoztunk az alábbi ügyleten. A terepasztal és a fotózása 3 napig tartott, de a házból már nehezen fért ki. A bolt kirakatába pedig csak fűrésszel. Ennek ellenére 1 hónapig csodájára jártak az embere. A képek feldolgozása folyamatban.
Üdvözletem minden kedves makettező barátomnak! 2010. február. 17-én, szerdán 17:30-kor megalakult klubunk: Pécs-Baranyai Origó-Ház Egyesület - Origó Makett Klub néven. A tagság érdeklődése elsősorban a történelmi figurák (1:72), miniatűr hadtörténelem és a terepasztalos hadijáték (wargame) irányában elkötelezett. Várjuk a hozzánk hasonló érdeklődésű társainkat, barátainkat! Ez a blog munkáinkat kívánja megosztani, dokumentálni. Csatlakozási szándékod esetén keress e-mailben (ophiucuskukacfreemail.hu). Jano (Zariaspa)
